Jól érzem magam
Tényleg jól érzem magam.
Néha. 
Van mikor jobban, van mikor kevésbé.
Egy évig tartott a “hű de komoly” kapcsolatom. Nem volt rossz, csak a végét kihagytam volna. Azt hiszem, hogy egész normálisan reagáltam le a dolgokat. Vagyis egész átlagosan. Szomorkodás megy állandóan, a barátok vigasztalnak. De nem is erről akarok írni.
Van két nagyon jó fiú, igen… fiú barátom. Mindkettő közel áll hozzám. És mindkettőnek rossz volt a barátnőjével a kapcsolat. Az a nagy helyzet, hogy mindkettőnek ezen a héten mondtak unalmast a csajok. Szóval egymást vigasztalhatjuk. Nem kell félreérteni, egyiktől se szeretnék komolyabbat… tudom, hogy sokan azt gondolják, hogy nincs nő meg férfi között barátság, mert a férfit elfogja az ösztön, hogy neki szaporodnia kell. És ha már jóban van egy nőnemű lénnyel, akkor az alap, hogy meghúzza… vagy legalább bepróbálkozik nála.
Ééés hát kapcsolódik ez a száll még két sráchoz. Akikkel szeretnék közelebbi kapcsolatot kialakítani. DE nem megy… nem is akarom erőltetni a dolgokat, mert nekem az nem szokott beválni.
A fiatalabbról inkább nem írok. Úgy veszem észre, hogy nem szeretne tőlem semmit, csak kihasználni a jószívűségemet.
A jóval idősebbikkel már randiztam párszor. Volt egysmás, amit lehet, amit kezdek bánni… Egyszerűen nincs közöttünk meg a kémia, vagy csak nem ismerem eléggé. Mindkettő valószínű. Viszont neki a kémiázás megy. Adott is egy képzeleti kulcsot a lakásához: hívjál nyugodtan, ha fel akarsz jönni hozzám.
Komolyan mondom… behalok ezen a srácon. Nem vagyok az ilyenekhez még hozzászokva. Szépen elutasítottam. Kár, hogy nem működik a kémia, belemennék szívesen egyébként.
De hogy hű legyek a címhez így a végére: Tényleg jól érzem magam. Kicsit szabadabban tudok mozogni. Egy évig meg voltam kötve. Csak most érzem, hogy mennyire is…
Jó dolog szabadnak lenni. És eldöntöttem, így akarom érezni magam egy kapcsolatban is.
