Nyugalmat!
Lassan vége a félévnek, egy hét és kezdődik a vizsgaidőszak, amihez semmi kedvem nincs, mivel egész félévben végig csak szenvedtem. Biztos, hogy tudtam volna jobban is teljesíteni, de muszáj volt egy kis pihenés is néha. Párommal már több, mint négy hónapja vagyünk együtt. Csoporttársam. Neki is sikerült rontania, pedig ő aztán maximalista… Főleg a laborok voltak azok, amik megkeserítették a hétköznapokat. Csupa olyan dolgot kellett tanulnom, amit nem értettem, és emiatt kicsit meg is utáltam. De sikerült mindegyik. Kivéve két előadásból nem kaptam meg eddig az aláírást. Még lesznek pótzh-k, de kezdek kimerülni. A fentebb említett vizsgaidőszakra pedig teljesen kifogytak a tartalékaim. Be kell, hogy valljam, nehéz ez a suli és megint nem tudom, hogy mihez kezdjek magammal. Hogy ha nem gondolok a jövőre, ha csak pár héttel későbbre tervezek, akkor minden rendben. De ha a következő néhány évre kell gondolnom, akkor megriadok, mert párom másik szakirányt fog választani, mint én és az se biztos, hogy maradok ebben a suliban. Viszont azt se akarom, hogy végig az ő árnyéka legyek, de egyszerűen nem tudom, hogy mit csinálhatnék. Ha ő nem lesz mellettem, mert másik telephelyen fog tanulni, pesti oldalon (én óbudain), akkor muszáj, hogy legyenek körülöttem olyanok, akik támogatnak, és bíztatnak. Ha nem lesznek, könnyen elveszek az útvesztőben. 
május 12, 2010 at 8:54 du.
*buksisimi*
Meg tudom érteni, hogy kimerült vagy, ilyenkorra általában mindenki az… De csak azt tudom mondani, hogy még egy kicsit tarts ki, és mindjárt itt a szünet. Menni fog, aztán már el is repült az első év
A szakirány szempontjából viszont mindenképp magadra hallgass, és azt csináld, amit szeretnél, ne pedig Bence után menj, mert azt később könnyen megbánhatod.
Amúgy hogyhogy lehet nem maradsz ebben a suliban? :O
május 12, 2010 at 9:07 du.
Mikor idejelentkeztem, már kinéztem magamnak az energetikát. Azt hiszem az ötből ez az egyik legnehezebb, de a legszebb szak is.
Bence ma hozta fel ezt az új szakirányt… ami tényleg jobban illik hozzá, de engem nem érdekel.
Egész félévben kétségeim voltak a sulival kapcsolatban. Persze, ha jól éreztem magam, meg Bencével is megvoltam, meg a suli is jól ment… akkor maradni akartam, meg küzdeni. De ha nagyon szar volt, és jött a méréstech, meg azok a tárgyak, amiket nem értettem, mert korábban kellett volna, hogy ilyet tanuljak, hogy menjen… szar érzés volt bent ülni az órán és arra gondolni, hogy mi a faszt keresek itt. És ezt Bence is látta rajtam. El is beszélgettünk azon, hogy mennem kéne egy ilyen alapozó suliba… kb 2 évesre. Tuti lenne ilyen pesten, de ő is mondta, hogy hiányoznék neki, mert nem töltenénk annyi időt együtt.
Mostanában amúgy tök jó, csak hogy itt az évvége, és két tárgyam se sikerült… nagyon hangulatromboló. 