Jól érzem magam

Tényleg jól érzem magam.

Néha. 

Van mikor jobban, van mikor kevésbé.

Karácsonyi szomorkodás

Az idei karácsony vegyes érzésekkel telítődött meg.  Egyrészt kellemes volt, mert időben hazaértem és tudtam vásárolni mindenkinek ajándékot, akinek akartam. Másrészt az ügyes bajos családom megint kitett magáért. 

Nyugalmat!

Lassan vége a félévnek, egy hét és kezdődik a vizsgaidőszak, amihez semmi kedvem nincs, mivel egész félévben végig csak szenvedtem. Biztos, hogy tudtam volna jobban is teljesíteni, de muszáj volt egy kis pihenés is néha. Párommal már több, mint négy hónapja vagyünk együtt. Csoporttársam. Neki is sikerült rontania, pedig ő aztán maximalista…  Főleg a laborok voltak azok, amik megkeserítették a hétköznapokat. Csupa olyan dolgot kellett tanulnom, amit nem értettem, és emiatt kicsit meg is utáltam. De sikerült mindegyik. Kivéve két előadásból nem kaptam meg eddig az aláírást. Még lesznek pótzh-k, de kezdek kimerülni. A fentebb említett vizsgaidőszakra pedig teljesen kifogytak a tartalékaim. Be kell, hogy valljam, nehéz ez a suli és megint nem tudom, hogy mihez kezdjek magammal. Hogy ha nem gondolok a jövőre, ha csak pár héttel későbbre tervezek, akkor minden rendben. De ha a következő néhány évre kell gondolnom, akkor megriadok, mert párom másik szakirányt fog választani, mint én és az se biztos, hogy maradok ebben a suliban. Viszont azt se akarom, hogy végig az ő árnyéka legyek, de egyszerűen nem tudom, hogy mit csinálhatnék. Ha ő nem lesz mellettem, mert másik telephelyen fog tanulni, pesti oldalon (én óbudain), akkor muszáj, hogy legyenek körülöttem olyanok, akik támogatnak, és bíztatnak. Ha nem lesznek, könnyen elveszek az útvesztőben.

Emlékezz rám